Rólam

Mélyen hiszem, hogy problémáink gyökere abban rejlik, hogy elveszítettük a kapcsolódást legmélyebb önvalónkkal. Saját elakadásaim bizonyosan itt gyökereztek. Transzformatív Coachként 4 éve kísérem ügyfeleimet és követőimet a „hazafelé vezető úton”, vissza önmagukhoz. Missziómnak tekintem, hogy ily módon gyógyítsam a világban elburjánzott elidegenedést.

Az életem gyökeresen megváltozott a méhnyakrákom óta, ugyanis ekkor kezdtem el járni saját önismereti utamat. Feltárult előttem az önfejlesztés világa, és én többé nem akartam elhagyni ezt a világot. Segítővé váltam, hogy képes legyek hozzásegíteni másokat mindahhoz, ami az én életemet megváltoztatta: A valódi, mély transzformációhoz.

Az évek során megismerkedtem és betekintést nyertem a segítői világ számtalan irányzatába, metódusába, eszköztárába. Némelyik olyannyira hatékonynak bizonyult, hogy mélyebben elsajátítottam őket, hogy így segítőként magam is alkalmazhassam ügyfeleimnél (Pl. Máté Gábor Compassionate Inquiry), míg más irányzatok előnyeit csak felhasználóként élveztem. Segítőként rendkívül fontosnak tartom, hogy én is rendszeresen fejlesszem magam, mert nem adhatok át ügyfeleimnek többet és mást csak azt, ami aktuálisan vagyok. Miközben folyamatosan járom saját önfejlesztésem útját, mára már kiforrott egy olyan sajátos szemlélet, amely szakmaiságomat jellemzi és amelyet minden általam mentorált segítőnek továbbadok. Ez az én 4 alapelvem:

1. EMBERSÉG:

 

Azért sérültünk meg, mert környezetünk nem volt kellően biztonságos és puha számunkra. Sokan nem kaptak szüleiktől érzékeny, válaszkész ráhangolódást. A segítőknek zömében azt tanítják, hogy saját emberi ösztöneikkel szembemenve, merev és távolságtartó attitűdöt vegyenek fel, amikor ügyfeleikkel konzultálnak. Ne vonódjanak be, ne nyújtsanak még egy zsebkendőt se és pláne ne érintsék meg ügyfelüket. Arra tanítják őket, hogy ne legyenek emberiek! Az empátia belénk kódolt, az együttérzés tesz minket emberré. Az emberségnek pedig rendkívüli gyógyító ereje van. Tudom, mert saját bőrömön tapasztaltam és tudom, mert kb. 150 elégedett ügyfelem igazolja ezt, akikkel az elmúlt évek során volt szerencsém egyéni folyamatokban és csoportokban dolgozni. Minden, ami természetes az gyógyít és gyarapít, ezzel szemben minden, ami természetellenes, az sérülést eredményez. Az elidegenedéstől szenvedünk attól, hogy eltávolodtunk mindentől, ami természetes.

Az elidegenedést nem gyógyíthatjuk elidegenedéssel! Mindegy mit mond a szakma, nálam emberségre talál az, aki ügyfelemként a bizalmába fogad.

2. TRANSZPARENCIA:

 

Nem burkolózom a szakmaiság látszat tökéletességébe, mert az alá-fölé rendelt viszonyt alakít ki, amely ritkán nyújtja a biztonság élményét az ügyfélnek. Helyette egyenrangúságot teremtek, ami megengedi, hogy miközben én vezetem a folyamatot (ami segítőként feladatom), az ügyfélnek éppúgy beleszólása legyen abba, ami történik vele. Így nem kiszolgáltatottja a helyzetnek. Eleget ültem már az ügyfél oldalon ahhoz, hogy tudjam, mennyire sokat tud jelenteni egy-egy odaillő pillanatban, hogy a segítő betekintést enged saját világába, ezzel megmutatva, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel.

3. ELVÁRÁSMENTESSÉG:

 

Segítőként a dolgom, hogy ügyfelemet teljesnek és egésznek lássam. Valójában minden ember egésznek születik és úgy is hal meg, akár tud erről, akár nem. Ehhez az egész-séghez csak azért nem tudunk kapcsolódni, mert szüleink (általában tudattalanul) nem ezt tükrözték vissza számunkra, hanem azt, hogy valami baj van velünk. Hogyha ügyfelemet meg akarom javítani / rendbe akarom hozni, az azt feltételezi, hogy valami baj van vele, hogy nem jó így, ahogy van. Vagyis nekem, a segítőjének sem felel meg, ahogyan saját szüleinek sem tudott. Ezzel máris rekreáltam a traumatív személyt az életében és létrehoztam egy elvárásrendszert, amelynek ha meg akar felelni, akkor úgy kell fejlődnie, ahogyan én azt elképzelem. Valójában nem létezik nehéz ügyfél, csak olyan, aki nem a segítője elvárása mentén fejlődik, és ezzel triggereli a szakembert, aki arra használja ügyfelét, hogy „jó segítőnek” érezhesse magát. Ilyenkor valójában neki van szüksége segítségre.

A jó segítő elvárásmentességgel teremt biztonságot az ügyfélnek, mert biztonság csak ott van, ahol lehetünk önmagunk, ahol nem kell megfelelnünk semmilyen elvárásnak, és ahol annak látnak minket, aminek születtünk, nem pedig annak, amivé válnunk kellene szerintük.

4. ÖNREFLEXÍV JELENLÉT:

 

Mindezekből következik, hogy a jó segítő kellőképpen megdolgozott és mindig elég önreflexív ahhoz, hogy saját dolgait ne projektálja ügyfelére. Hogyha pedig ez mégis megtörténne, ami megeshet bárkivel, hiszen emberek vagyunk, akkor észreveszi ezt, és transzparensen vállalja érte a felelősséget. Éppen ezért olyan fontos a folyamatos önvizsgálat: Az önreflexív jelenlét segít, hogy elvárásoktól mentes és ezáltal biztonságos környezetet teremtsek a konzultációkon.