Heti Reflexió

Istennek méhében

Habituáció – avagy a megszokás vaksága

reggeli rutin

az vajon

levakarhatatlanok

minden, mit itthagyok

mellettem elférsz

újra és újra megszületni

nem ez számít

a halálnak nincs többes száma

amikor az utolsó madár is tovarepül

az év utolsó életképei

jövőbeli énem emléke vagyok

akit rossz helyre dobott a gólya

“nem a bejgli, a két kéz, aki gyúrja”

volt is férfi meg nem is

már megint, még mindig

tolják a piros kocsit, belé emlékeket pakolnak

hálát ad, hogy élhet

hiánytól felértékelve

történetek

majd én tudom

és persze igent mondott…

erős emberek nagy tettei

úgy ad, hogy elvesz