erős emberek nagy tettei

Emberek jöttek a tévétől.
A betegségéről kérdezték.
Hogy milyen volt megtudni, hogy rákos?
Hogy mit érzett akkor?
Hogy félt-e?

Nehezen beszél a történtekről, a kérdésekre is nehezen válaszol, de a riporter nem látja rajta, mert ő előre felkészült.

Már a szerkesztője is efelől érdeklődött, miután a könyv kéziratát áttanulmányozta: Hogy milyen már az, hogy rákos volt, de erről nem beszél? Hanem csak úgy „mellesleg” megemlíti, mintha arról írna, hogy vett egy liter tejet.
Nem ír róla, mert a könyv másról szól.
De amúgy ez nem igaz.

Valójában azért nem ír és nem beszél róla, mert az olyan, mintha valamiféle heroikus ábrázolásban tüntetné fel önmagát, ami távol áll tőle. Amúgy meg pontosan tudja, hogy minden erős ember nagy tettei mögött olyan történetek állnak, amelyek nem hagytak más választást. Neki sem volt valódi választása.

Amikor világra jött, az nehéz szülés volt, szinte meg sem akart születni. Nem mintha ne vágyott volna az életre, éppen ellenkezőleg! Jött, annak ellenére, hogy nem tervezték, hogy nem várták, hogy védekeztek ellene. De aztán amikor ki kellett volna bújni, ő folyton csak visszafelé igyekezett, mert korábban a mentőautóban azt az utasítást kapta a külvilágtól, hogy “Még ne!” Mert hát a mentő eleve késve jött, és még egy másik vajúdó anyukát is ki kellett dobni útközben, a mentősök meg nem tudták volna levezetni a szülést. Így hát engedelmeskedett.

Tudatalattija már ekkor megtanulta, hogy mások érdekei miatt háttérbe szorulni az egyenlő élet, és azóta is újraprodukálja ezt, mintha kötelező volna. Mert így működik a tudattalan, hogy minden, ami az életünk létrejöttéhez vezetett (legyen az jó vagy rossz dolog), az számára valami, ami kell az élethez. Innen nézve már az sem meglepő, hogy a Nő élete mindig is oly küzdelmes volt, egy ilyen küzdelmekkel teli születés után.

Szóval mindig visszacsúszott. Életveszélyes helyzet. Aztán a császármetszéstől reméltek megoldást, de már túl késő volt hozzá, a műtét végül nem lehetett az ő (ki)útja.

“Éreztem azt a zsigeri ösztönt, hogy a műtét nem lehet az én utam!” – meséli aztán a riportban harminc évvel később, amikor a gyógyulásáról kérdezik, mit sem sejtve az összefüggésekről és arról, hogy valójában sosem volt igazán választása.

“Milyen bátor vagy, hogy nem műttetted meg magad!” – mondta egyszer egy ismeretlen férfi a kávézóban.
“Rettegtem a műtéttől. Ez minden, csak nem bátorság!” – felelte a Nő.
“A lépés, még ha félelem motiválja is, mindig bátorságra vall!” – erősít rá a férfi, ezzel életreszóló tanítást adva.

A Nő tudattalanja csupán egyetlen utat ismert, amely biztosan az élethez vezet, és az nem a műtét volt. Az élet védelme érdekében a félelem eszközével rávette hát a Nőt, hogy az elég erős és elég bátor legyen szembemenni a józan ésszel. 

Az erős emberek nagy tettei mögött olyan történetek állnak, amelyek nem hagytak más választást.
Ez az ő története.

(Ha szeretnél további tartalmakat kapni tőlem, csatlakozz a zárt olvasói klubhoz itt, és mondd el, miről olvasnál szívesen.)

A fotót Steindl Máté készítette Joshua Treeben, még 2023 nyarán